Tévhitek a melegségről
Tévhit: A homoszexualitás betegség.
Tény: A homoszexualitás 1975-ben kikerült a pszichológiai betegségeket felsoroló „Betegségek nemzetközi osztályozása” című, folyamatosan frissített kiadványból. A homoszexualitást azóta a nemi orientáció egyik válfajának tekintik, nem pedig olyasvalaminek, amiből meg kellene próbálni „kigyógyítani” az érintetteket.
Tévhit: A homoszexualitás meggyőzéssel, csábítással terjed.
Tény: Senki sem válik meleggé, de még biszexuálissá sem attól, hogy róluk olvas vagy velük beszélget. A szexuális irányultság sokkal mélyebben gyökerezik annál, semhogy ilyen tényezők befolyásolhassák. Ez fordítva is igaz: a melegek sem válnak heteroszexuálissá attól, hogy a társadalom folyamatosan a heteroszexualitás normáját közvetíti feléjük.
Tévhit: A melegség magánügy, nem kell róla beszélni. A heteroszexuálisok sem hangsúlyozzák irányultságukat!
Tény: A heteroszexuálisok számára beállítottságuk nem jelent problémát, hiszen emiatt nem szólják meg vagy közösítik ki őket. Melegek esetében azonban merőben más a helyzet, mert nekik meg kell küzdeniük mind azért, hogy a többségi társadalom elfogadja őket, mind azért, hogy a heteroszexuálisokkal azonos jogaik legyenek (pl. házasság, öröklés, örökbefogadás). Tehát ha egy meleg nem a rejtőzködés útját kívánja választani - mert nem akarja magát heterónak hazudni vagy, mert szóvá szeretné tenni az őt ért megkülönböztetést - akkor szükségszerűen beszélnie kell a témáról. Az agyonhallgatás nem lehet megoldás egy demokratikus társadalomban. Persze a melegek szíves-örömest fogadnák, ha a homoszexualitás olyannyira elfogadott lenne, hogy ezt már nem kellene külön taglalni, és pl. a "van barátnőd?" kérdésre teljes természetességgel válaszolhatnák, hogy "barátom van, és hamarosan össze is házasodunk".
Tévhit: Lassan már kötelező melegnek lenni!
Tény: Miért, most kötelező heterónak lenni? Egy demokratikus felfogású társadalomban miért kellene bárkit kötelezni, hogy érzései, vágyai ellenére más legyen, mint ami?
Tévhit: A melegfelvonulás feleslegesen provokatív; többet árt az ügynek, mint használ.
Tény: A melegfelvonulással szembeni ellenérzések a melegek elutasításából táplálkoznak, nem pedig a felvonulás sokat hangoztatott "erkölcstelenségéből". A melegfelvonulás - amely egyszerre polgárjogi tüntetés és színes utcai buli - nem engedi szőnyeg alá söpörni a meleg kérdést, pedig sokan vélik úgy, hogy nem illendő a melegségről beszélni. Ami a felvonulás formai jellemzőit illeti: ha a Riói karneválon a nők melltartó nélkül táncolnak, az miben más, mint ha a melegfelvonuláson egyes táncosok tangában jelennek meg? A Budapest Parádé miért elfogadottabb, mint a melegfelvonulás?
Tévhit: A melegség természetellenes, mert nem szolgálja a fajfenntartást.
Tény: Ezen érvelést követve minden olyan heteroszexuális kapcsolatot is a természet ellen valónak kellene tekinteni, amelyben nem születik gyermek. A homoszexualitás jelensége egyidős az emberiséggel, és jó okunk van feltételezni, hogy a különböző korokban meglepően stabil volt a melegek aránya a társadalomban (más kérdés, hogy mikor mennyire volt nyilvánosan vállalható). Az újabb kutatások az állatvilágban is kimutatták a valódi homoszexualitást (amikor a hím nem csupán azért létesít szexuális kapcsolatot másik hímmel, mert nem áll rendelkezésre nőstény). Mindez arra utal, hogy a homoszexualitásnak megvan a maga jelentősége az élővilágban (pl. a hímek közötti agresszió csökkentése), és nem nevezhető „természetellenesnek”.
Tévhit: Azonos nemű kapcsolatokban az egyik fél férfi, a másik női szerepet játszik.
Tény: Ilyen fajta felosztás előfordulhat, de meglehetősen ritka. A legtöbb kapcsolatban a partnerek egyéni érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelően keverve végzik a „férfiasnak” vagy „nőiesnek” tartott tevékenységeket. Már a heteroszexuális kapcsolatban is egyre gyakrabban összemosódnak a nemi szerepek, például ott sem lehet egyértelműen „férfi” vagy „női” háztartási feladatokról beszélni.
Tévhit: A homoszexualitást gyermekkori trauma okozza.
Tény: A homoszexualitás okait a tudománynak még nem sikerült megnyugtatóan feltárni. Különböző elméletek léteznek, melyek sokfélét állítanak az örökletességről és a környezet hatásairól. Tény azonban, hogy a legtöbb meleget semmilyen jól körülhatárolható trauma nem érte gyermekkorában.
Tévhit: A melegek gyermekei maguk is melegek lesznek.
Tény: Számos kutatás bizonyítja Nyugat-Európában és az USA-ban, hogy az azonos neműek által felnevelt gyerekek nem lesznek nagyobb valószínűséggel homoszexuálisok, mint az ellenkező nemű párok gyerekei.
Tévhit: A melegek promiszkuisak (gyakran váltogatják partnereiket), és nem képesek hosszú távú kapcsolatra.
Tény: Nagyon sok meleg tartós kapcsolatban él. Súlyos teher ugyanakkor, hogy ezt sokan nem merik felvállalni környezetük előtt, ami megnehezíti az együttélést. Szokták is mondani, hogy egy melegkapcsolat egy éve több évnyi heteroszexuális kapcsolattal ér fel. Mégis sok meleg tud hosszan tartó kapcsolatban élni, akár közös háztartásban is.
Tévhit: A nők azért lesznek leszbikusok, mert még nem volt kielégítő szexuális élményük férfival.
Tény: Mivel a leszbikusok nem férfiakhoz, hanem nőkhöz vonzódnak, természetes, hogy nem elégíti ki őket a férfiakkal folytatott szex. A leszbikusok egy része azután ismeri fel határozottan valódi vágyait, miután megtapasztalta, hogy sehogy sem tudja élvezni a szexet férfiakkal.
Tévhit: A férfiak azért lesznek melegek, mert még nem volt kielégítő szexuális élményük nővel.
Tény: Az előző indoklás nemcsak a leszbikusokra, hanem a meleg férfiakra is igaz: Mivel a meleg férfiak nem a nőkhöz, hanem a férfiakhoz vonzódnak, természetes, hogy nem elégíti ki őket a nőkkel folytatott szex. A meleg férfiak egy része azután ismeri fel határozottan valódi vágyait, miután megtapasztalta, hogy sehogy sem tudja élvezni a szexet nőkkel.
Tévhit: Azért lesz valaki meleg, mert nem kell az ellenkező neműeknek.
Tény: Sok meleg és leszbikus az ellenkező nem számára is vonzó. Például számos egyedülálló heteroszexuális nő félig humoros, félig keserű tapasztalata, hogy „a legjobb pasik vagy foglaltak, vagy melegek”.
Tévhit: Sokan csak divatból lesznek melegek.
Tény: A melegség jelenleg még olyannyira elutasított társadalmunkban, hogy azt divatnak nevezni súlyos demagógia. Esetleg több szó esik a melegségről, mint korábban, de ettől még semmiképp nem „sikk” melegnek lenni. Természetesen a szexuális irányultság nem is olyasvalami, amit az ember szándékosan befolyásolhat.
Tévhit: A melegek szándékosan provokálnak viselkedésükkel az utcán.
Tény: Azt, amit egy heteroszexuális pár esetében senki nem tart feltűnősködésnek - például hogy kézen fogva sétálnak az utcán, jegygyűrűt hordanak, vagy kiteszik a párjuk fényképét az asztalukra -, azonos nemű szerelmesek között sokan provokatívnak ítélik. Az élet számos területén érvényesül az a kettős mérce, hogy amit a heteroszexuálisoknak lehet, azt a szexuális kisebbségeknek nem. Ezért is van, hogy a legtöbb meleg sajnos nem meri nyilvánosan vállalni párját.
Tévhit: A homoszexualitását, ha valaki akarja, megváltoztathatja.
Tény: A melegek, leszbikusok és biszexuálisok nem maguk választották szexuális érdeklődésüket, hanem az „történik velük”, függetlenül attól, hogy mit szeretnének, vagy mások mit várnak el tőlük. Akarattal nem lehet új irányt adni a vágyaknak, legfeljebb megtartóztatni magunkat az azonos nemű partnertől. Ez azonban sok feszültséghez vezet, és nagyban csökkenti az érzelmi–szexuális élet színvonalát.
Tévhit: A biszexuálisok nem tudják eldönteni, hogy nőkhöz vagy férfiakhoz vonzódnak-e.
Tény: A biszexuálisok nőkhöz és férfiakhoz egyaránt vonzódhatnak (egyenlő vagy más-más mértékben, esetenként, időszakonként változhat a beállítottságuk). Ezen beállítottságukat senkinek nincs joga megkérdőjelezni.
Tévhit: A nők között több a meleg és biszexuális, mint a férfiak között.
Tény: Egy heteroszexuális nőnek nem élvezetes más nőkkel lefeküdni, azonban a heteroszexuális férfiak sok heteró nőt rábírnak arra, hogy – saját vágyaik ellenére – vegyenek részt leszbikus jelenetekben. Ez a nők szexuális kihasználásának egyik formája. Ugyanígy a pornófilmekben és szexshow-kban szereplő „leszbi lányokat” pusztán megfizették azért, hogy felkeltsék a heteroszexuális férfiak vágyát; semmi közük a leszbikusokhoz.
Tévhit: A melegek szeretnek női ruhába öltözni.
Tény: Azokat az embereket, akik szeretik a másik nem ruháit hordani, transzvesztitáknak nevezzük. A legtöbb meleg férfi soha nem öltözik női ruhába, sőt sokuk hosszú órákat tölt edzéssel, hogy még férfiasabban nézzen ki. Ritka az olyan meleg, aki a transzvesztitákat szexuálisan vonzónak találná.
Tévhit: A transzvesztiták egyben melegek is.
Tény: Ez messze nem törvényszerű. Vannak heteroszexuális érdeklődésű férfiak, akik szeretnek női ruhába öltözni.
Tévhit: A leszbikusok férfiak akarnak lenni, a melegek pedig nők.
Tény: A legtöbb leszbikus és meleg jól érzi magát olyan neműnek, amilyennek született. Kevés olyan ember van, aki szeretné megváltoztatni a nemét: őket transzszexuálisoknak nevezzük.
Tévhit: A melegek miatt fogy a lakosság.
Tény: Az, hogy valakinek van-e gyereke, nem a szexualitásától függ (jó néhány melegnek van gyermeke). Ez jóval összetettebb kérdés: sok embernek nincs és nem is lesz gyereke, például 1. sok egyedülálló hetero nő és férfi van; 2. számos házaspár kettesben éli le az életét; 3. jó néhány hetero élettársi kapcsolat is gyermektelen. Összefoglalva: a magyarországi, de az európai népesség csökkenését sem lehet egyetlen tényezővel megmagyarázni.
Tévhit: A melegek gyermekeket rontanak meg.
Tény: A gyermekek iránt érzett szexuális vágy (pedofília) független attól, hogy valaki hetero- vagy homoszexuális. Százalékos arányban semmivel sincs több pedofil a melegek között, mint a heteroszexuálisok között (azaz a legtöbb pedofil heteroszexuális).
Tévhit: A meleg tanár veszélyt jelent a gyerekek számára.
Tény: A tanárok nem jelentenek veszélyt a gyerekek számára. Ritka és szélsőséges esetben előfordulhat, hogy egy gyereket atrocitás ér, de ekkor is sokkal nagyobb az esélye annak, hogy az illető tanár heteroszexuális, mint hogy homoszexuális. Az ugyanakkor elképzelhető, hogy egy utóbbi eset nagyobb publicitást kap, mert a közvélemény botrányosabbnak tartja.
Tévhit: A gyerekekre rossz hatással van, ha melegeket látnak kézen fogva sétálni az utcán.
Tény: A gyerekek a tanulási folyamat során sok mindent utánoznak: a madarak hangját, a majom viselkedését vagy a teafőző sípolását. Ez nem jelenti azt, hogy madárrá vagy kismajommá változnának. Ha például egy kisfiú két férfit lát kézen fogva sétálni a Nagykörúton, és megfogja ő is a játszópajtása kezét, attól még nem válik meleggé. Az óvodában gyakran kézen fogva mennek sétálni a gyerekek, senki nem válogatja szét őket különnemű párokká, s ez így helyes, mert ettől még senki nem lett meleg.
Tévhit: Az AIDS a homoszexuálisok betegsége.
Tény: Az AIDS mindenkit veszélyeztet, aki nem tartja be a biztonságos szex szabályait (pl. gumihasználat). Igaz, hogy az ismert magyar HIV-fertőzöttek többsége meleg vagy biszexuális férfi, ennek hangoztatása azonban indokolatlan biztonságérzetet sugall a heteroszexuálisoknak, akik jóval ritkábban járnak HIV-szűrésre, mint a melegek. Így valószínű, hogy a heteroszexuálisok között sok a még fel nem ismert HIV-fertőzött. Számos fejlett országban az új fertőzöttek többsége heteroszexuális, mivel a melegeknek és biszexuálisoknak intenzív felvilágosító kampányokkal megtanították a biztonságos szexet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
szia kedves homokosírtó nyominger!,sztem a hozzád hasonló gondolkodású embereket kéne írtani,mert miattatok nem fogad el minket a társadalom,mert ezzel foglalkoztok hogy fujj a buzija!!,meg ienek,sztem te elég neveletlen vagy,most nem azért..