Hosszas kínlódás, néhány reményteli hét után politikusaink észhez tértek, és hűen korábbi elveikhez úgy döntöttek, Magyarországon a melegeknek nem jár a jogegyenlőség. Pedig két hónapja még jól állt a történet, ugyanis nyolc szabaddemokrata képviselő megunta a kérdés állandó lesöprését az új Polgári Törvénykönyv "el nem készültére" hivatkozva, ezért törvénymódosítást nyújtottak be a melegházasság szabályozására. Végtelenül egyszerű módszert választottak: javaslatuk szerint a "nagykorú férfi és nő" helyett a családjogi törvény a "két nagykorú személy" definíciót tartalmazta volna.

"Nincs, és nem is lehet részleges szabadság. (…) Nincs, és nem is lehet részleges tolerancia." - olvasható az előterjesztés indoklásában. A szocik már a bizottsági tárgyaláson lenyomták a javaslatot, persze kulturált módon, visszafogott tartózkodással. Csupán a liberális (és egyik előterjesztő) Gusztos Péter és az MSZP-s Donáth László támogatta az előterjesztést, ami így nem is került a plenáris ülésre. 

Ekkor úgy tűnt, minden marad a régiben, az SZDSZ harciasan benyújthatja újra és újra javaslatát, legfeljebb az illem kedvéért némiképp variálja az indoklás bekezdéseit. Hiszen egy liberális pártnak - szerintem - ez a dolga, és ha már végre (17 éve a Parlamentben, ebből kilenc éve kormányon) eljutott oda, hogy kitalálta, mit javasol, nem hátrálhat meg.

Hát, dehogynem. Ehhez csupán annyi kellett, hogy egy ideje, részben minden bizonnyal Szetey Gábor áldásos tevékenységének köszönhetően, a szocialisták már elfogadhatónak tartják a bejegyzett élettársi viszonyt, főleg úgy, hogy az nem tesz különbséget a hetero és homo párok között, azaz nem "meleg-specifikus". A múlt hét végén elkészült javaslatot a kormány és a liberális párt is támogatja. Előbbit értem, utóbbit nehezményezem, épp amiatt az érvelés miatt, amit képviselőik korábban a melegházasság elfogadásáért hangoztattak.

Hogy ugyanis nincs helye semmilyen megkülönböztetésnek. Emellett végre szembesíteni kellene a férfi-nő házasság kiváltságát elszántan védő alkotmánybírákat is azzal, hogy elefántcsonttornyukból leszállva a világ nem fekete-fehér, kizárólag fütyi-punci, hanem ennél változatosabb. Még akkor is, ha ők ezt nem tapasztalták. El kellene kezdeni azt a közbeszédet, melynek részeként véget vethetünk a taláros alkotmánybírák megfellebbezhetetlen értékválasztásának.

"Hiszen majdnem mindent megkaptatok" - hallani az ellenérvelőket, és már mondják is, hogy csupán az örökbefogadás nincs engedélyezve, de hát ez érthető is, hiszen a melegeknek biztos meleg gyerekük lesz. Pedig ez ennél bonyolultabb (elcsépelt, de valamennyi meleg hetero kapcsolatból származik, persze az is lehet ezerféle), és amellett hogy helytelen, ki is játszható a meleg párok örökbefogadásának tilalma. Furcsa ország a miénk, mert hatalmas gyermekvédelmi apparátust működtet, nem kevés pénzért, de a hálózat szakembereit arra alkalmatlannak tartja, hogy örökbefogadás esetén segítsenek a döntésben. Esélyt sem ad sem a gyerekeknek, sem a melegeknek, sem a szakembereknek.

Gusztos Péter szerint "óriási lépés a javaslat". Én a helyében óriási visszalépésre gondolnék, de úgy tűnik, a liberális párt megelégszik az élettársi viszony elismertetésével, valószínűleg a (rosszul értelmezett) politikai realitás miatt. A képviselő hétvégi sajtótájékoztatóján agyonfényezte pártját, és csupán egy fél mondatban tette hozzá, hogy nem ez az utolsó lépés a "kívánatos végállomás", a jogegyenlőség felé. Valahogy az SZDSZ az emberi jogok terén mindig nagyon figyel a "politikai realitásokra", itt végképp nem mondható el róla, hogy "zsaroló törpepárt" lenne.

Pedig ha a hazai melegügyet végignézzük, az egy szem Szetey Gábor többet tett a mostani szabályozásért, mint bárki más állami vezető, képviselő, polgármester az elmúlt 17 évben. Merthogy országunkban nincs meleg politikus, és bár van néhány jogegyenlőség párti (ha engedi a realitás), sokkal több decens, és még több a nem decens homofób. Helyesbítek: nincs vállaltan (csupán köztudottan, avagy közsejtetten) meleg politikus. Szetey pedig kiáll, érvel, nem tart elegáns távolságot a témától, és talán azt is el lehet hinni lassan, hogy nem bukik meg melegsége miatt. Hiteles, személyes, lehet hozzá viszonyulni pro és kontra, és sikeresen új mezőre terelte a témát.

Például azzal, hogy nem törődött a politikai realitással, így személye ürügyén a nyári felvonulás a Gyurcsány-ellenes közösségi programok egyik központi elfoglaltságává vált, amikor a rendőrség elfelejtette elzavarni a melegfelvonulás résztvevői mellől a tarfejű buzizó-zsidózó fiatalembert és barátait. A nyáron fizikai erőszakot is alkalmazó homofób polgártársak akaratukon kívül mégis sokat segítettek a melegek jogairól szóló közbeszédnek, ahogy az is, hogy egyre több környező országban kerül napirendre a teljes jogegyenlőség.

Sokak szerint felesleges ezzel a témával vadítani a társadalmat, hiszen a melegek zöme sem igényli a házasságot. Gondolom, ha nem igényli, akkor sem házasodna, ha lehetne, aki meg mégis, az megtehetné. Elengedhetetlen lenne, hogy az állam és vezetői merjenek bízni a polgárokban, és keretet biztosítani ahhoz, amit tenni, ahogy élni szeretnének, ha ez nem tesz tönkre másokat.

Súlyos tévedés és bátortalanság a hőzöngők, homofóbok érvelésétől berezelni, ha már egyszer sikerült "elővenni a témát". Sok vesztenivaló egyébként sincs, látván a kormánypártok jelenlegi támogatottságát. Egy egyszerű döntést kellene meghozni arról, hogy támogatható-e a teljes szabadság és a jogegyenlőség úgy, hogy ezzel senki nem kerül ténylegesen veszélyeztetett helyzetbe.

Ehhez viszont kéne egy igazi szociáldemokrata és egy valóban liberális pártból álló kormánykoalíció.

Forrás: Hírszerző