A Háttér Társaság a Melegekért és a Magyar Helsinki Bizottság közleménye

A Bevándorlási és Állampolgársági hivatal – több mint három év folyamatos pereskedést és jogi huzavonát követően – végül határozatban engedélyezte annak az erdélyi magyar fiatalembernek a letelepedését, akinek arra hivatkozással utasították el korábba a kérelmét, hogy azonos nemű élettársa az idegenrendészeti jogszabályok alapján nem minősül családtagnak, így az élettárs vagyona nem vehető figyelembe annak eldöntésekor, hogy a letelepedni szándékozó rendelkezik-e a magyarországi életvitelhez szükséges megfelelő anyagiakkal. Az ügyet – korábban - érdemben eldöntő Legfelsőbb Bíróság végzésének indokolásában megerősítette: nem lehet a megélhetés biztosítottságának vizsgálatakor – kizáró rendelkezés hiányában - figyelmen kívül hagyni a kérelmező élettársának a támogató nyilatkozatát sem, tekintettel arra, hogy az azonos nemű személyek is élhetnek élettársi viszonyban.

A peres eljárás arra a súlyosan diszkriminatív törvényi rendelkezésre hívta fel a figyelmet, hogy az azonos nemű személyek tartós együttélésének kereteit megadó élettársi viszony lényegesen kevesebb jogot nyújt számukra, mint a kizárólag különneműek részére fenntartott házasság intézménye. A melegek tartós együttélésének fogyatékos jogi szabályozása oda vezet, hogy – egyebek mellett - a magánélet tiszteletben tartásához és a család egységének biztosításához fűződő jogaik is sérülnek. Az adott egyedi ügyben ugyan a Legfelsőbb Bíróság a jogértelmezésével a meleg pár alapjogait, ha áttételesen is, de védelemben részesítette, mindez nem elegendő az emberi jogok következetes védelméhez. A szexuális orientáció szerinti megkülönböztetés mellett a jogalkotónak el kell gondolkodnia a család fogalmának újraértékelésén is.

Az eset kapcsán az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület javaslatot készít elő, amelyben felhívja a jogalkotó figyelmét az azonos nemű személyek tartós együttélése szabályozásának hiányosságaira. (Na Végre!)